Lőwy Árpád versek

Aki nem ismeri a szerző
egyértelmű és szókimondó magyar nyelvezetét és
esetleg lelkiekben túlságosan gazdag,
inkább nem folytassa az olvasást,
noha az első két vers szinte alig árul el
valamit abból, hogy az utána (majdan) következők
milyen gazdagsággal fogják mindazt illusztrálni,
amit kissé köntörfalazottan fentiekben megemlítettem.

PROTEKCIÓ

Áldott egy kis ország ez a Magyarország,
Minden, ami jól van, itt kézzel osztják,
Nem nézik, hogy mi vagy, magyar, zsidó, vagy tót,
Boldogulsz, hogyha van egy kis protekciód.

Légy bármi nagy ökör, tökkel ütött kamasz,
Kapsz hivatalt olyat, amilyet csak akarsz,
Cimet, ordót, rangot s zsebrevágni valót,
Persze akkor, ha van hozza protekciód.

Tudós akarsz lenni, vagy tán képviselő?
Főispán, trafikos, pandúr, vagy közjegyző?
Nem kérdik, mit tudsz, nem nézik a sorod;
Eligazit mindent itt a protektorod.

Csak egy hely van, ahol a szép szó nem használ:
Hogyha baszni akarsz és a faszod nem áll,
Ha nem tudja farkad, hol a direkció:
Szart sem ér ottan már a protekció.

ÖREG ÓRÁK A MÚZEUMBAN

Egy öreg óra, egy polc tetején,
Megrokkant a múlt század elején:
Mutatója tizenkettőn megállt,
Ez jelenti a véget, a halált.

A mi farkunk is óra, aminő
Tájékoztat, hogy mennyi az idő.
Bejártunk vele egy élet-utat:
Tizenkettőt ütött, s hatot mutat.

S egy harmadik az igazibbak közül:

A MAGYAR NYELV VILÁGREKORDJA

Az uraság tekergeti
Nagy hevesen a leányt,

A kereskedő bedugja
Ecetes korsó gyanánt.

A kanonok gyügyölgeti
Vén szotykáját pamlagon,

A káplán meg cicerészni
Tanul kinn a falvakon.

Hivatalnok feleségét
Frütyögteti rendesen,

De befirkant az írnok úr
A szajhának, - csak legyen !

Doktor urak hersentenek
Szép taktusra csendesen,

A poéta meg befütyöl
Kedvesének ékesen.

A mészáros megdolgozza,
Ha megáll neki a lány,

Diákember keficél
Nagy sietve szaporán.

Ács a kurvát jól megmássza,
Parasztlegény kamatyol,

Úgy van írva krónikában :
A napszámos kubikol.

Bakancsosnak sok az esze,
Éjjel-nappal toszni jár,

S habár keményen teszi,
De csak tököl a huszár.

Csizmadia jól beszurkol,
Besuvickol a cipész,

A takács meg mityolgatni
Éjjel-nappal mindig kész.

Vasutas befüttyent hetykén,
S benyom a nyomdászlegény,

Brűgöl a cigány, és kupiz
A nyaviga hevenyén.

Besavanyít a szakács,
S a harangöntő bekólint,

Csesz a varga jókedvében,
Ősrégi szokás szerint.

A vadász lő - úgy, ahogy kell,
Ha a töltés jó kemény,

Bemázol a szobafestő,
Pettyent a vándorlegény.

Molnárember csak bugyizgat,
Besrófol a lakatos,

Kádárlegény beverni tud,
Becsavar az obsitos.

Becserez a tímárlegény,
Kéményseprő meg befűt,

A markőrők belökdösnek
Ahol lehet, mindenütt.

A gombkötő vígan pitykéz,
Kefekötő bekefél,

A tudós csak cicizni tud,
Újságíró meg petél.

Stibicel a szobalánnyal
A vigéc a hotelben,

Kanol a bakonyi kanász,
De sohase fotelben.

Búgat a bús disznóhajcsár,
Ökörhajtó besuhint,

Beheppent a fürge pinér,
A szakácsnő ha kacsint.

Benyes a szorgalmas kertész,
Becserrent a laboráns,

Bojtár gügyöl, s a frajlának
Behagyint a praktikáns.

A tornász meghúzza hölgyét,
És befúr az asztalos,

Megélvez a szolgabíró,
Ha a leány takaros.

A rézöntő meg becsörrent,
Patikárius meg beád,

Közösül a polgármester,
- Lassan mozgatva farát.

Befreccsent a tűzoltó, ha
Csőre kapja a leányt,

A dinnyecsősz meglékeli,
Ha a nő hagyja magát.

A konduktor sorba likaszt,
És szurkol a zord finánc,

Szakácsnőt a kapu alatt
Megböki az ordinánc.

Zsandárkáplán tíz körméről
Lekapja a menyecskét,

Furvézernek megdönteni
A lotyóját - gyerekség.

Koslat a falusi kántor,
És betol a péklegény,

Párzik a bús filozopter,
Minden hónap elsején.

Háziúr lakbérnegyedkor
Csinál két s több numerát,

Aki steigerolni szokott,
Annak semmi meg nem árt.

Azt mondja a nóta, hogy nincs
Se mennyország, se pokol,

Ennélfogva érthető, hogy
Még a pap is kupakol.

Szabósegéd megugorja,
Mint a kecske, ringyóját,

A kovács meg bever neki,
Szikrázik - az áldóját.

Az inas csak bagzani tud,
Hágni pedig a kocsis,

Vén baroneszt jól megcékel
Könyv nélkül a hajdú is.

Libapásztor zsákon tömi
A leánykát - hogy csak nyel,

A miniszteri tanácsos
Rendszerint már csak - ... figyel.

A széplélek csak kettyintget,
Szemlesütve, sötétben,

A nagy kujon megprütyköli
A legyet is röptében.

Hanem :
Szart sem ér a mesterségük,
Alhatnak ők afelül,
A hatökrös gazda baszik
A világon egyedül.

Linkek "Lőwy Árpád"-hoz vagy -ról:

Lőwy Árpád I.
Lőwy Árpád II.
Lőwy Árpád III.
Lőwy Árpád IV.

Aki a fentieket elolvasva idáig eljutott,
magyar nyelvezetében kellően meggazdagodva
visszatérhet a homepage-re.